Mindenki (remélem) örömére, megírtam a TDCT 6. fejezetét! Szerintem nem lett valami egetrenegtően jó alkotás, de remélem, hogy legalább nektek tetszeni fog. Azt nemtudom, hogy mikor tudok még újat írni, de reménykedjünk a legjobbakban, vagyis a hétvégékben, ugyanis hétköznap biztos nincs időm. Majd egyszer mesélek a gimiről is, mert eszembe jutott, hogy kéne, majd egyszer... xD
Akkor egy szomorúbb hír: Kolontárt kitelepítették, mert újabb repedést találtak, ami mára állítólag már megállt, de én már nem bízok semmiben. :S De reménykedjünk, hogy nem éri a környéket, és semmit sem még egy ilyen katasztrófa. Észrevettétek, mennyiszer hazsnáltam ebben a bejegyzésben a remélni szót? Vagy csak nekem sok? Mindegy. Legközelebb... talán a hétvégén jelentkeztem ismét részzel, talán a következőn, avgy az azt követőn. Nemtudom. Ennyi.
Ó, és még valami! Felfogadtam dollyt dizájnernek, aki sokkal ügyesebb nálam, mert én béna vagyok. Szóval majd valamikor drága unokatesóm elkészít egy dúj dizit. Már tényleg ennyi, puszíí