- Sajn�lom, nem akartalak megijeszteni! Ne f�lj, nem b�ntalak! - hallotta Wendy egy f�rfi hangj�t. M�g mindig remeg� l�bakkal megfordult, �s megl�tta maga el�tt azt a bizonyos fontos embert. Szemei m�g midnig r�m�letr�l �rulkodtak, el sem tudta k�pzelni, mit akar t�le ez az ember, mi�rt k�vette ennyi id�n kereszt�l, most meg mi�rt �ll�totta meg.
- Szia, Kevin Taylor vagyok - ny�jtott kezet fel� a f�rfi. A l�nynak a n�v hallat�n f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Ismerte ezt a nevet, tudta, mi�rt olyan ismer�s neki ez a f�rfi. P�r m�sodpercig a f�rfi csak �llt kiny�jtott k�zzel, de azt�n bel�tta, hogy a l�nynem fogadja el k�zfog�s�t. Lassan �s zavartan leengedte a kez�t, majd megsz�lalt:
- Nem akartam k�mkedni, de hallottam, ahogyan a sz�npadon j�tszott�l. Nagyon... - kezdte kedvesen, de nem tudta folytatni, Wendy k�zbev�gott.
- Hagyjon b�k�n! Gy�l�l�m! Gy�l�l�m mag�t! - ord�totta �nmag�b�l kikelve, majd egy pillanat alatt sarkonfordult, �s elekzdett kifele rohanni az iskola ter�let�r�l. K�r�lbel�l 5 percig csak rohant a v�rosban, az emberek zavartan n�zegettek ut�na. Mikor a l�ny a Hollenbeck Parkhoz �rt, lelass�tott, �s m�r csak s�t�lgatott. Legsz�vesebben elord�totta volna mag�t, de tudta, ezt nem szabad, meg egy ember miatt nem is akarta le�getni mag�t. Csendesen s�t�lt a parkban, k�zben az agya folyamatosan j�rt. Hogy teheti ezt meg?! Elt�nik az �let�b�l, azt�n t�bb �v m�lva �jra bej�n? Tal�n megbocs�t�st v�r? Azt m�r nem, nem fogja megkapni! Ott hagyta a csal�dj�t, az anyj�nak egyed�l kellett felnevelnie Wendy-t. R�ad�sul a n�v�r�t is mag�val vitte, �gy �t sem l�tt�k soha t�bb�. Hirtelen �tlett�l vez�relve a l�ny el�kapta zseb�b�l a mobilj�t, �s t�rcs�zta anyja sz�m�t. � azonban csak m�sodszori h�v�sra vette fel a teelfont.
- Szia anya! Hazamegyek a h�tv�g�n! - mondta a l�ny hat�rozottan.
- Ennek nagyon �r�l�k, kicsim, de mondd...baj van? - k�rdezte �vatosan az anya, hiszen hallott valami furcs�t l�nya hangj�n.
- Ezt ink�bb majd otthon, �gy nemtudom elmondani. Akkor majd 1 h�t m�lva l�tjuk egym�st, szia! - k�sz�nt el Wendy, majd letette a telefont, �s visszacs�sztatta zseb�be. Felment a t� f�l�tt vezet� h�dra, amit annyira im�dott. Dorothy-val gyakran j�ttek ide, ezen a helyen mindig megnyugodtak, ha valami b�ntotta �ket, vagy szomor�ak voltak. Wendy nekit�maszkodott a hidat szeg�lyez� ker�t�snek, �s csod�lta a t�jat, a vizet. Mag�ba sz�vta a friss leveg�t, szem�t lehunyta, �gy pr�b�lt lenyugodni. Miut�n nagyj�b�l siker�lt neki, �jra elindult a parkban s�t�j�ra. De csak �jra �s �jra el�j�ttek azok a k�pek, hol a f�rfi meg�ll�tja, �s bemutatkozik. R�j�tt, hogy � nem is ismerte fel. Nem ismerte fel Wendy-t... Nem csoda, hiszen utolj�ra 3 �ves kor�ban l�tta, az�ta pedig reneteget v�ltozott a l�ny. Az �letvid�m kisgyermekb�l egy tinil�ny cseperedett, aki nem t�r�dik a vil�ggal, csak a bar�taival, csakis a zen�nek �l.
- Wendy! V�gre megvagy! - hallotta meg Dorothy hangj�t. MEgfordult, �s egy mosolyt er�ltetett arc�ra.
- Tudod, mi�ta keerslek?! T�v� tettem �rted a v�rost! Mikor nem volt�l a szob�dban, se shol, elindultam. Tudod, mennyire agg�dtam �rted?! - fakadt ki bar�tn�je, majd �t�lelte a l�nyt.
- H�, nyugi, nagy l�ny vagyok m�r, nem kell f�lteni - nyugtatta Wendy, majd gyorsan let�r�lte k�nnyeit, amik eddig mardost�k arc�t. Nem s�rt, csak p�r k�nnycsepp volt az eg�sz.
- Baj van? - n�zett r� agg�dva legjobb bar�tn�je, majd k�zelebb l�pett hozz�, �s megvizsg�lta al�ny arc�t. - Gyere, mert m�g vissza is kell �rn�nk a suliba, k�zben epdig mindent elmes�lsz!
- Mr. Taylor... a h�res zenei producer... aki j�tt hozz�nk... - kezdte a l�ny, mikor m�r ki�rtek a parkb�l.
- Mondd m�r! - s�rgette Dorothy, �s t�relmetlen�l v�rta Wendy gondj�t.
- Kevin Taylor...az... ap�m - mondta egyre halkul� hangon Wendy.
- Mi?! - csod�lkozott el Dorothy, �s szemei �ri�sira ny�ltak. - Ezt ugye nem mondod komolyan?
Erre Wendy csak b�lintott, ezut�n elkezdte mes�lni r�szletesen, hogy mi t�rt�nt azut�n, miut�n a sz�npadra l�pett, �s elkezdett a zongor�n j�tszani.
- Az az ap�d, akir�l mes�lt�l, hogy ott hagyott titeket? - k�rdezte f�lve a l�ny.
- Igen. �gy ut�lom! Gy�l�l�m �t! �s most idedugja a k�p�t, �s fel sem ismer! Milyen apa az ilyen? Csak �gy cserben hagyja a feles�g�t �s a l�ny�t! - d�h�d�tt be �jra Wendy. Dorothy �t k�zben pr�b�lta csit�tgatni, de nem nagyon hatott. F�l 7-re vissza�rtek a suliba, Wendy �szre sem vette, hogy ennyi id�n kereszt�l a v�rosban volt.
- Gyere! Ett�l majd biztos felvidulsz! - mondta felvillanyozva Dorothy, �s a l�nyt a tornaterem fel� kezdte h�zni, ahonnan hangos zene sz�r�d�tt ki.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s