- El�gg� megviselte ... Nyugi, nem lesz komoly baja, ez�rt vagyok itt! ... - �bredt fel a hangokra Wendy. F�jdalmasan felny�g�tt, mikor fej�be has�tott a f�jdalom, ez�rt nem is foglalkozott vele, hogy a hallott szavak �rtelmet nyerjenek.
- Most le kell tennem - mondta Tom, majd odal�pett az �gy mell�. - Wendy, j�l vagy?
Lassan kezdtek kitisztulni a l�ny sz�m�ra az eml�kek, hogy mi�rt is van itt Tom, mi�rt van itt �.
- Nem! Egy�ltal�n nem vagyok j�l! - pr�b�lta kiab�lni, de �pp hogy csak siker�lt meg�tnie a suttog�s szintet.
- Tudom, hidd el, meg�rtelek - mondta szel�den a fi�, majd megsim�totta a l�ny fej�t. - De majd elm�lik.
Mintha Wendy-nek a m�snaposs�g lenne a legnagyobb probl�m�ja! Nem tudta elfeljeteni az �jszak�t, higy Adam majdnem kihaszn�lta.
- Jesszus, h�ny �ra? - k�rdezte hirtelen. M�r abban sem volt biztos, hogy m�g mindig vas�rnap van-e. M�g z�r�s el�tt j� lenne vissza�rnie a suliba, vagy ha esetleg �taludt egy eg�sz napot, az �r�k el�tt.
- D�lut�n 3 lesz - felelte k�szs�gesen Tom, mik�zben Wendy arc�n �tsuhan� �rzelmeket figyelte: megk�nnyeb�l�s, d�h, idegess�g.
- Ajj, j�l elaludtam! Vissza kell mennem a suliba - jelentette ki, majd hirtelen fel�llt, de r�gt�n meg is sz�d�lt.
- Csak �vatosan! Ilyen �llapotban nekem nem m�sz sehova, f�leg egyed�l! - tartotta vissza Tom, �s le�ltette az �gyra.
- De tal�lkoznom kell Dorothy-val! Matekozunk... - pr�b�lt ellenkezni nem sok sikerrel.
- Azt velem is tudsz, nem eml�kszel? Velem eg�sz j�l meg�rtetted - aj�nlotta fel Tom rem�nykedve. Ha most elengedi a l�nyt, tal�n nem l�tja t�bb�.
- Igen, de... - pr�b�lt valami kifog�st keresni Wendy. J�l esett neki, hogy reggel itt volt Tom, de k�ts�gei �jra visszat�rtek.
- Mi�rt vagy velem ilyen rendes? - k�rdezte, szemeit Tom�ba f�rva. - Azok ut�n, amiket hozz�d v�gtam...
- Tudni akarod? - k�rdezte higgadtan Tom, m�g le�lt mell�, de a szemkontaktust nem szak�totta meg. Wendy b�lintott.
- Ez egyszer�: szeretlek. - nem �rdekelte Wendy elgy�t�rt arca, folytatta. - Tudom, el�g komoly ez �gy, de igaz. Nem csak tetszel, szerelmes vagyok bel�d. M�g sohasem �reztem �gy, nekem is �j, �s nem �rdekel, miket mondasz r�m. F�leg, mert igaz. Sajn�lom a n�v�red, de az�ta megv�ltoztam, m�gpedig te v�ltoztatt�l meg. �s ezt k�sz�n�m neked.
- V�rj, �llj, �llj! - v�gott k�zbe Wendy, nem b�rta tov�bb. Tom szavai meghatott�k, de f�jtak is neki. � ugyan m�g nem tudta, pontosan mi az, amit �rez, de f�jt neki, hogy el kell utas�tania tomot egy ilyen vallom�s ut�n. A l�b�t kezdte el b�mulni, �gy v�laszolt neki.
- �r�l�k, hogy megv�ltozt�l, de ez nem sokat v�ltoztat rajtunk. T�nyleg sajn�lom, amiket mondtam neked a m�ltkor, de ennek ellen�re m�g nem l�ptem t�l rajta. Azt hiszem, az lenne a legk�nnyebb, ha nem tal�lkozn�nk - majd �llt volna fel, de Tom megfogta a kez�t.
- Csak azt ne! - tiltakozott. - B�rmit, csak ezt ne! Legy�nk csak bar�tok, k�rlek! Akkor legal�bb l�thatn�lak, �s tov�bb rem�nykedhetek.
- Ha neked jobb, legyen, de t�l kell l�pned rajtam - felelte Wendy, majd vissza�lt. Elege volt m�r a t�m�b�l, kezdett egyre k�nosabb� v�lni, ez�rt gyorsan megsz�lalt:
- �s mi lesz a matekkal?
Tom egy s�hajt�s k�s�ret�ben lapott �s ceruz�t vett el�, majd elkezdt�k. A korrepet�l�s ugyanolyan volt, mint az el�z�. Wendy sokkal jobban meg�rtette a matematika rejt�lyeit, m�g maga is �rezte, hogy sokat javult ez alatt az �r�cska alatt.
- Most m�r t�nyleg mennem kell, azt mondta a dirinek, hogy apun�l alszom, sz�val �gy is k�stem - mondta, majd fel�llt. Ekkor jutott csak esz�be, hogy n�zhet ki. M�g mindig buliz�s ruh�ja volt rajta, ahogy belemarkolt haj�ba, az �sszecsom�sodva meredt �ssze-vissza.
- De el�bb haszn�ln�m a mosd�t, ha lehet...
- Persze - Tom megmutatta neki a helyet, majd mag�ra hagyta a l�nyt. Belen�zett a t�k�rbe, �s elsz�rnyedt mag�t�l. A smink er�sen elken�d�tt, haja legjobban egy sz�nabogly�hoz hasonl�tott. Lemosta a sminket, majd ujjaival eligazgatta a haj�t. Hagyta, hogy tom kik�s�rje, s csak ekkor jutott ideje megcsod�lni a h�zat. Nagy csal�di h�z volt, m�r-m�r azt lehetett volna mondani r�, hogy villa.
- Nem azt mondtad, hogy apun�l laksz? - jutott esz�be.
- De, azaz itt. Kevin csak munkanapokon van a st�di�n�l, �gy k�nnyebb neki - vont v�llat Tom.
- Hihetetlen. T�bbet tudsz az ap�mr�l, mint �n! �s Lou?
- M�r egy �ve k�l�n lak�sban �l, �n�ll�s�tani szerette volna mag�t - felelte hamar a fi�, de ez Wendy-nek is felt�nt. Csak nem az�rt ment el n�v�re, mert Tom itt volt?
- Gyere, hazaviszlek - nyitotta ki el�tte egy ez�st Porsche ajtaj�t. Wendy szinte leesett sz�jjal n�zte.
- Miel�tt megk�rdezn�d, igen, az eny�m, van jogsim is, csak Kevin nem engedi, hogy �lland�an ezzel furik�zzak, mert t�l felt�n�.
Wendy sz�tlanul be�lt, �lvezte az aut� k�nyelm�t. Vajon ha � is olyan h�res lesz, neki is lehet ilyen szuper kocsija?
- L�tom, tetszik - vigyorgott Tom.
- Az nem kifejez�s! Ha nekem adod, m�g �ssze is j�nn�k veled! - szaladt ki a sz�j�n, de r�gt�n meg is b�nta.
- Igen? - vonta fel szem�ld�k�t Tom, ajkai huncut mosolyra h�z�dtak.
- Na j�, nem, de att�l m�g odaadhatod - mosolygott laz�n a l�ny, rem�lte, nem nagyon b�ntotta meg Tomot, de az csak tov�bb mosolygott mag�ban, majd beletaposott a g�zba. Los Angeles utc�in, mint megszokhattuk, most is nagy volt a forgalom. Szerencs�re a legt�bb, amit �llniuk kellett, t�z perc volt. 5 el�tt p�r perccel a suli el�tt leparkoltak. P�ran megb�mult�k a szokatlanul dr�ga aut�t, amely kit�nt a parkol�ban �ll�k sor�b�l. P�r rajong� azonnal felismerte a sof�rt, de nem mertek odamenni, hiszen ott volt Wendy is, akire irigy pillant�sokat vetettek.
- M�gegyszer mindent k�sz�n�k, ezt sohasem fogom tudni megh�l�lni - k�sz�nt el, majd elindult a nagy kapu fel�.
- Hidd el, meg tudn�d - motyogta maga el� Tom, mik�zben Wendy t�volod� alakj�t figyelte. Mikor elt�nt szeme el�l, elhajtott.
- Szia, bocsi, hogy nem voltam itt, de apu h�vott - menteget�z�tt Dorothy-nak Wendy, miut�n �t�lt�z�tt, �s rendbe szedte mag�t.
- Igen, tudom. �s mi volt a st�di�ban? - �rdekl�s�tt bar�tn�je. Wendy minden eshet�s�gre felk�sz�lt szob�j�ban, foly�konyan hazudott tov�bb. R�mesen �rezte mag�t, hogy ezt kell tennie legjobb bar�tn�j�vel, a b�ntudat bel�lr�l em�sztette eg�sz test�t.
- Egy lehets�ges �j dalr�l besz�lgett�nk, de most els�sorban a sulira szeretn�k koncentr�lni, a koncert fontosabb, mint egy �j dal - felelte.
- �rtem - mondta Dorothy, s v�rakoz�an n�zte tov�bb Wendy-t.
- Mi van?
- Jajj, Wendy! Azt hittem, mindent megbesz�l�nk egym�ssal! - erre a l�ny ereiben megh�lt a v�r. R�j�tt volna, mi t�rt�nt �jszaka? Nem, az nem lehet.
- L�ttam az ablakb�l, hogy Tom hozott haza! - mondta ki Dorothy, mire sz�v�r�l egy hatalmas k� esett le.
- Tal�lkoztunk, �s megbesz�lt�k a dolgokat, matekoztunk is, �s felaj�nlotta, hogy hazahoz - v�laszolta Wendy. Kiss� megk�nnyeb�l,t hiszen nem hazudott, csak nem mondta el a teljes igazs�got.
- Ez remek, �r�l�k, hogy kib�k�ltetek! - h�z�dott vigyorra a l�ny sz�ja. - Na meg persze annak is, hogy nem �n szenvedtem veled.
- H�! - nevette el mag�t Wendy, lassan kezdett felengedni, kezdet megszokni a hazugs�gokat.
- Ok�, akkor nincs kedved elj�nni a Goldba? Claut vigasztaljuk.
Wendy arc�r�l egy pillanat alatt lefagyott a mosoly, s �jra bevillantak az eml�kk�pek a s�t�t folyos�r�l.
- Mi�rt, mi t�rt�nt? - k�rdezte sz�raz torokkal, alig j�tt ki hang a sz�j�n, de pr�b�lta meger�ltetni mag�t.
- Mike elutazik egy f�l �vre, �s szak�tott vele, mert Mike nem b�rn� a t�vkapcsolatot - v�zolta a helyzetet legjobb bar�tn�je. �szrevette Wendy hirtelen v�ltoz�s�t, de nem tulajdon�tott neki nagy jelent�s�get.
- Szeg�ny. Sajn�lom, de nem tudok, m�g be kell magolnom a szab�lyokat, �s el�g f�radt vgayok. Nem hiszem, hogy �n lenn�k a legjobb vigasztal� ember, f�leg, hogy Mike az exem... - sorolta az okokat.
- Meg�rtem. De nekem mennem kell, majd holnap tl�lkozunk. Sok szerencs�t a magol�shoz! - kacsintott r� Dorothy, majd mindketten kil�ptek a folyos�ra. Dorothy lefele indult, Wendy a szob�j�ba. Ahogy be�rt, leg�rnyedt az �gyra, �s er�t vett rajta a s�r�s. Jobban megviselte az �jszaka, mint gondolta volna. Eddig, m�g volt valaki mellette, el tudta felejteni, de most �jra szeme el�tt l�tta az eg�szet, r�miszt�en �leth�en. Mindig belegondolt, mi t�rt�nhetett volna, ha Tom nincs �ppen ott, s erre elborzadt. Hirtelen meggondol�sb�l el�vette mobilj�t, �s felh�vta a fi�t.
- Igen? - vette fel. A h�tt�rben aut�k hangja hallatszott, teh�t m�g �ton van.
- Szia, �n vgayok az, Wendy - k�sz�nt.
- Baj van? - k�rdezte r�gt�n a fi�, majd f�kcsikorg�s hallatszott.
- Semmi, vgayis... semmi �letbev�g�. Csak eszembe jutott a tegnap, �s... te vagy az egyetlen, aki tudja, de m�r nem is tudom, mirt h�vtalak fel.
- Figyelj, Wendy. Meg�rtem, mennyire megviselt a dolog, de el kell felejtened. Az �let nem habostorta, mindenki �t�l neh�z dolgokat, �s t�ll�pnek rajta. Neked is ezt kell tenned, rendben? Akarod, hogy visszamenjek? - mik�zben besz�lt, hangja olyan b�rsonyos �s megnyugtat� volt, hogy m�g a legelkeseredettebb embert is meg tudta volna nyugtatni.
- Nem, nem kell. Bocsi, hogy zavartalak, �s k�szi, m�r jobban vagyok. Megpr�b�lom elfelejteni. Szia! - majd meg sem v�rva a v�laszt kinyomta. M�r b�ta, hogy felh�vta, ez csak tom sz�m�ra tal�n olaj volt a t�zre, de �nz� �ne �r�lt, hiszen sokkal jobban �rezte mag�t ennyit�l is. Kedvtelen�l el�vette matekk�nyv�t, �s elkezdte magolni a szab�lyokat. P�b�lt koncentr�lni, de gondolatai elkalandoztak m�sfel�. Pr�b�lt �sszpontos�tani, hisz a holnapi dolgozatt�l f�gg nagyr�szt, hogy lesz-e koncert vagy sem.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s