Régen jelentkeztem, igaz? Meg vannak az okai... Gondolkodtam, és döntésre jutottam. Köszönöm ezt a csodálatos két évet, soha nem fogom elfelejteni. Még mindig emlékszem az első kinézetre, amikro feltettem a Sarah's Diary első részét, aztán a többi 85-öt. Elkezdtem a TDCT-t, az első részt befejeztem és a másodiknál tartok. Úristen, könnyezek... ez nehéz lesz. Közben sok nehézségem akadt, suli, ihlethiány, stb. De mindig visszatértem, de mostanában még nagyobb kihagyásaim voltak. A gimi nehéz, most erre is hivatkozhatnék, de nem fogok. Egyszerűen meguntam. Nem az írást, csak ezt a történetet. Kezdjek újat? Nincs ötlet, sem idő. Most fog megszakadni a szívem. Nagyon hozzám nőtt a honlap, és ti is, drága olvasóim. (L) Tudjátok, hogy imádlak titeket és köszönök mindent. A dicsérő szavakat, a türelmeteket, kitartásotokat. De ennyi volt. Könnyes szemekkel kimondom hát: Vége. Már nem tudom folytatni, talán nem is érzek égető vágyat hozzá. A lapot nem törlöm, fent hagyok mindent, hátha egyszer... de nem hiszem. Most úgy érzem, itt hagytam lelkem  egy darabját, de muszáj megtennem. Még folytathatnám végtelenségekig az érzelgős beszédem, de felesleges lenne. Leírhatnám ezerszer, hogy mennyire hálás vagyok, de nem férne el itt. Oké, abbahagyom, mert nem bírom. 

a Szandy's stories ezennel bezárja kapuit

u.i.: Kérlek, ne könyörögjetek, hogy nyissak ki, az csak nehezebbé teszi számomra. Köszönöm...
Itt még megtaláltok néhanapján: http://dailyszandy.tumblr.com

Mindenkinek Boldog, Élményekben Gazdag Új Évet Kívánok!   =D 

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánik Minden Kedves Olvasómnak! :) Az én karácsonyi ajándékom nektek: 7. fejezet átírva, mostmár véglegesen így döntöttem. remélhetőleg a szünetben még tudok hozni frisst, de nem biztos. A múlt héten betegen az ágyat nyomtam, lemaradtam négy dolgozatról, és amúgyis ígértek jópárat szünet utánra. De most ne gondoljunk erre, hiszen a karácsony már tényleg itt van a küszöbön! Az oldal is hamarosan - végre - új ruhát ölt,, amint drága dollykám befejezi a dizit.
Itt van még valami... Amíg beteg voltam, belekezdtem valami teljesen újba. Egy külön füzetbe kezdtem el írogatni, ahol már majdnem megvan 30 A4-es oldal. Tulajdonképpen egy fanfiction, ahol kiélhetem a rajongásom, a történet unokatesóm egyik legőrültebb ötletén alapul, amikor mindketten túlságosan fel voltunk pörögve és őrültségeket terveztünk el. xD Féltek, igaz? Mindenesetre ezt csak így magunk között megjegyeztem, ha kész lesz, és úgy találom, hogy jó lett, begépelem és felteszem nektek. De  mint említettem, ez teljesen új: az első fanficem, az első ilyen típusú sztorim(azt még nem árulom el, milyen:P). Szóval ha majd felteszem, az biztos, hogy én félni fogok a véleményetektől. De most megyek is, még egyszer boldog karácsonyt kívánok Nektek!

Először is: Boldog Mikulást Mindenkinek!
Másodszor is: Én és a feledékeny formám... Mostanában minden kimegy a fejemből, még az oldal MÁSODIK szülinapja is. Most szidom magam, de nagyon, hiszen ez a portál sokat jelent nekem, talán nem is gondolnátok. Hogy felejthettem el?! Tehát november 22-én a lap 2. szólinapját ünnepelte(volna, ha eszembe jutott volna), aminek nagyon örülök, hisz ez messze a leghosszabb időtartam, amit bármely oldalam kibírt. Köszönöm, hogy ennyi ideig kitartottatok itt, főleg azokat becsülöm a legjobban, akik a kezdetektől látogatják a honlapot, persze a többieknek sem jár kisebb köszönet. Most időm sem engedi, hogy valami nagyobb valamit(de gazdag szókincsem van ma :P) rendezzek, de mégegyszer boldog szülinapot Szandy's stories!
Harmadszor is: A történettel fogalmam sincs, mi lesz. Hetek óta ezen agyalok, elkezdtem átírni, és szerintem az lesz, de sajnos még nem tudtam befejezni. Majd egyszer... Ez a hétvégém csak egy napból fog állni, szóval szerintem majd csak két hét múlva lesz valami, és persze a szünetben.
Negyszer is: hmm.. aszt hiszem, semmi. Legyetek jók, és tényleg hihetetlenül hálás vagyok ezért a két évért mindennek és mindenkinek, nameg a türelmeteket az ilyen hosszú kihagyásokért! Sziasztok, és vigyázzatok magatokra ezekben a téli napokban, nehogy megfázzatok, mint pár ember *többek közt magára is céloz*.

Most a legutóbbi fejezettel kapcsolatban írnék pár sort. Ugye még emlékeztek a végén lévő "kis" veszekedésre? Először ezt a fejezetet teljesen másképp terveztem, és ahhoz a folytatást. Teljesen az ellentétjének. De a fejezet írása közben - mint már annyiszor -, folyamatosan jöttek az új ötletek, amik teljesen más irányba vitték a történetet. Nos, nekem ez már egy picit túl sok. Mármint az egész hangulata kezd egyre sötétebb leni, pedig nem így terveztem. A másik ellenérv pedig az, hogy ebből az irányból sokkal nehezebb folytatni a történetet úgy, hogy minden szál a helyén legyen, ezt még nem gondoltam ki teljesen. Mert az eredeti gondolatmenetemhez már megvan a folytatás, azt megtudnám írni talán már a jövő héten, de a mostani helyzet nehéz... Ezzel a kis bevezetővel arra akarok célozni, hogy valószínű, hogy átírom a fejezet végét. Talán már ma meglesz, de nem ígérek semmit. Nektek mi a véleményetek? Erre is kíváncsi vagyok ám, de mégegyszer megemlíteném, hogy ha így marad, sokkal nehezebb folytatni, és talán egy értelmetlen maszlag születne. Mindenesetre magamnak elkezdem átírni, és ha az jobban fog tetszeni, felteszem.
csak ennyit akartam, és bocsi, hogy iylen ritkán jelentkezek, de ismétlem: a suli. -.- Én is szívesebben írnék mint tanuljak naphosszat, elhihetitek. Na de megyek, legyetek jók!

Mindenki (remélem) örömére, megírtam a TDCT 6. fejezetét! Szerintem nem lett valami egetrenegtően jó alkotás, de remélem, hogy legalább nektek tetszeni fog. Azt nemtudom, hogy mikor tudok még újat írni, de reménykedjünk a legjobbakban, vagyis a hétvégékben, ugyanis hétköznap biztos nincs időm. Majd egyszer mesélek a gimiről is, mert eszembe jutott, hogy kéne, majd egyszer... xD
Akkor egy szomorúbb hír: Kolontárt kitelepítették, mert újabb repedést találtak, ami mára állítólag már megállt, de én már nem bízok semmiben. :S De reménykedjünk, hogy nem éri a környéket, és semmit sem még egy ilyen katasztrófa. Észrevettétek, mennyiszer hazsnáltam ebben a bejegyzésben a remélni szót? Vagy csak nekem sok? Mindegy. Legközelebb... talán a hétvégén jelentkeztem ismét részzel, talán a következőn, avgy az azt követőn. Nemtudom. Ennyi.
Ó, és még valami! Felfogadtam dollyt dizájnernek, aki sokkal ügyesebb nálam, mert én béna vagyok. Szóval majd valamikor drága unokatesóm elkészít egy dúj dizit. Már tényleg ennyi, puszíí

Sziasztok megintcsak :)
Nem hiszem, hogy sokat kéne mondanom még a katasztrófáról, hiszen bárhova kapcsol az ember a tv-ben, ez megy. Csak egy kicsit más a valóság... vagyis pár dolog. Először is én is megkérnélek titeket, hogy aki tudja, hívja a 1752-t vagy a 1749-t, hogy 250 Ft-tal támogassa a vörös-iszap károsultakat. Köszönöm! :)
Na a nagy helyzet az, hogy mindenhol csak négy-öt halottról számolnak be, mikor sokkal-sokkal több van, de számot nem merek mondani, mert már én is sok félét hallottam. Ráadásul a volt angol tanárunk is kórházban van, és gyermeket vár. :(Tegnap elterjedt az is, hogy a tároló másik oldalának is annyi, és Ajka felé tart, Tósoknak(szomszédos falu) már annyi. Mi a suliban hallottunk róla, egyik osztálytársam anyukája telefonált, hogy el kellett menniük a munkahelyükről, mert jön az iszap... Nem kell mondanom, rendesen bepánikoltunk. Mindenki gyorsan telefon, kész volt... Következő szünetben az egyik tanár megnézte a neten, ahol az volt, hogy csak megrepedt, de nem folyik semmi... Ha tényleg megrepedt, nem tudom, meddig lesz így, de reménykedünk... Ajkára meg azt hiszem nem igazán tudna eljutni, szerencsére. Csak ennyi.. és valamikor már télleg neki kéne állnom írogatni valamit... Majd talán hétvégén, ha lesz időm. :)
Na páá
És a kolontári devecseri és a még érintett embereknek még mindig sok jót és kitartást kívánok!

Egy új katasztrófa... Nem tudom, ki nézte a Fókuszt vagy a Híradót vagy akármit, de aki látta, tudja miről bezsélek. Ugye Ajkán lakom, Kolontár és Devecser nincs olyan messez tőlünk, ráadásul a Timföldgyár még hozzánk tratozik. Engem nagyon megrázott a hír, borzasztó... Most sokkos állapotba kerültem, tiszta depis vgayok. Szívem szerint most sírnék, de heléyette itt könnyítek a lelkemen.
Aki nem tudná miről van szó:
Az ajkai Timföldgyár vörös-iszap tárolójának a gátjának annyi, a vörös-iszap kifolyt, Kolontárt teljesen elöntötte, Devecser harmadát, és még további települések felé folyik... Az anyag erősen lúgos, mérgező, sőt, radioaktív is, bár nem nagy mértékben. Egy mber meghalt, hárman eltűntek, 60-an megsérültek. A földeknek annyi, folyókba is beleömlött,  szörnyű leírni is. Lehet, hogy majd vízünk sem lesz, ki tudja. A radioaktivitástól rákosak leszünk, meghalunk... Oké, most nagyon pesszimista voltam, de írtam, hogy depis állapotban vagyok.
Én először a suliban hallottam róla. Hatodik óra vége felé bejelentették a sulirdióban, hogy aki devecseri vagy kolontári, nem tud hazajutni, nem megy busz, vegyék fel a kapcsolatot a szüleikkel, mert valami gát kisazakdt. Ekkor még cska azt gondoltam, hogy csak az utat zárta el valami, itthon meg folyamatosan kapom a szörnyűbbnél megrázóbb híreket. Ráadásul osztálytársaim is vannak pl Devecserből.. Fogalmam sincs, meddig fajulhat még a dolog, de a károsultaknak kitartást kívánok!
Ezt muszáj volt kiírnom magamból, bár az állapotomon nem sokat segített, de mindegy. Ha még lesz valami, írok. Csáóó

Csak egy rövidke bejegyzést írok most, hogy tudjatok pár dolgot.
Mivel elkezdődött a suli és elkezdtem a gimit, sokkal kevesebb időm maradt. Ebből következik, hogy írni sincs sok, a tanulás mindennap elvesz több órát, nehéz a suli. Tehát ne várjatok gyakran új részt, ha lesz kedvem és időm is, írok, de nem tudom mikor lesz ilyen. Ezt azért írtam le, mert tudom milyen az, ha mindennap feljársz egy oldalra frisst remélve, de sohasincs. Én is átéltem már ezt, nektek nem muszáj. Csak ennyit akartam, azért én is reménykedem benne, hogy hamarosan tudom folytatni az írást.

Bizony bizony, hosszú idő után végre itt van a következő rövidke fejezet. Magam is meglepődtem, hogy csak ennyi, higyétek el, leírva sokkal hosszabbnak tűnt. De ebből már nem tudok kihozni többet, majd remélem a következőkben kárpótollak titeket. De hogy miért füzetbe írtam? a válasz: miután hazajöttem, nem kapcsolt be a gép. Semmit sem reagált, szitkozódtam egy sort, felhívtam a papám, mert ő ért az ilyenekhez, de nincsenek itthon, szóval nem tudott eljönni... Pár napig bírtam gép nélkül, közben pedig füzetbe írtam unalmamban. Ma végre megjvault! Vagyis felhívtuk dolly apját, mert ő is ért ehhez, és megcsinálta nekem. :D  tápegységben égett el valami, azt kellett kicserélni. Hála istennek még megvan a régi gépünk, és abból lett kicserélve, szóval újra jó a gép és örül mindenki. :D